2014. december 22., hétfő

2014. október 25., szombat

újra

azt sem tudom, mikor voltam itt utoljára... de jó rég lehetett. azóta annyi minden történt, hogy akár könyvet is írhatnék róla...
úgyhogy in medias res, bocsánat

elegem van.
ez most nem a depis elegem van, ez a dühös elegem van - az a fajta, amikor annyira megveted önmagad, hogy egyszerűen már nem azon gondolkozol, hogy kéne öngyilkosnak lenni, hanem azon, hogy mi a jó büdös francot kezdj az életeddel. önmagaddal, hogy jobb legyen.
hogy miért viselem ilyen nehezen a barátok hiányát, nem tudom - talán azért, mert mindig is fontos volt, a család soha nem tudott úgy mellettem állni, mint a kis csapatom a suliban, azért jártam iskolába, hogy ne legyek egyedül, és még ha nem is ott voltak a legjobbak, mindig volt egy társaság, ahol hellyel-közzel megbíztunk egymásban. és ez most nincs, és annyira egyedül vagyok, mint a farkam.

nincs farkam

továbbá van egy dolog, amit nem mondhatok el senkinek, csak Lucával tudnám megbeszélni, de vele nem nagyon tudok kettesben lenni, pedig basszus tudom, hogy ő teljesen megértene és megbízhatok benne. nem vagyok terhes, mielőtt bárkiben felmerülne.

elegem van abból, hogy bármit teszek, önző vagyok. ha belefeledkezem a problémáimba, vagy ha éppen mások problémáit akarom megoldani - vagy ha éppen megkérdezem, haragszik-e rám valaki. akkor is csak magamra gondolok. tényleg kurvára nem tudom, hogy vetkőzhetnék ki a teljes valómból, hogyan tudnám megváltoztatni azt, aki mindig is voltam, többször is átgondoltam, hogy ki kéne folyatni az agyamat, és újratölteni... de ez technikailag lehetetlen.

de amikor olyan állapotban vagy, hogy buszon-vonaton sírsz, mert egyszerűen nem bírod visszatartani, és kurvára nem érdekel... innen hogy van kiút? és feleslegesen mennél dokihoz, mert ugye van egy dolog, amiről nem beszélhetsz, ami ha megoldódna, lehet, hogy nem is lenne szükség dokira...

most itthon vagyok, viszonylag a családi állapotok is kedvezőek (ez azt jelenti, hogy hozzámszólnak, és hajlandóak velem közös tevékenységeket folytatni), és elterveztem, hogy az elkövetkezendő pár hétben feltöltődök, most Bazzsal is minden korrekt...
annyira nem tud már érdekelni, belefáradtam magamba, mert egyszerűen csak dühös vagyok... nem tudok változtatni... mindig ilyen maradok, mindig azt fogom gondolni elsőként, hogy rám haragszanak, hogy én vagyok a hibás, mert kurvára belém nevelték... és próbálkozom nem foglalkozni a problémáimmal túl sokat... és elveszek a sok próbálkozásban. nem fogok többé.

és bekaphatja most már mindenki
de főleg én

röviden ennyi.

2014. augusztus 30., szombat

a helyzet

Szóval voltunk Siófokon.

De előtte Pesten voltunk... Margit-sziget az új barátokkal... szőkőkútnézés... kurva jó az a szökőkút, a fényekkel meg a zenékkel. Vízipipáztunk kicsit, én három éve nem csináltam, mert mindig fájt tőle a fejem, de most jó volt. Lucával voltunk, meg az új pasijával, aztán kicsit fura volt, a srác 2 méter, és lehajolva kellett velem beszélgetnie...

Siófokon csak ketten voltunk... egy ötemeletes házban, ahol volt jakuzzi... még soha nem ültem jakuzziban. A lámpa szórakozott velünk, mert amikor beleültünk a vízbe, nem működött, aztán másnap boldogan világított és változtatta a színét, még úgy is, hogy be se kapcsoltuk. Na mindegy.

Minden nap boroztunk. Rájöttem, hogy a bor az egyetlen alkoholos ital, amit szeretek. Drága ízlésem van.

Fürödtem a Balatonban. Nagyon hideg volt, és nem is bírtuk benne 5 percnél tovább, de VÉGRE eljutottam odáig, hogy megmártóztam benne.
Amúgy hiányzott már, hogy kettesben legyünk és nyugalomban. Jártuk az éttermeket és a bárokat, karaokeztunk, grilleztünk, éltünk, mint hal a vízben.

Hazajöttem, hogy az utolsó pár napot a családommal töltsem, ennek is ideje volt már. Este kimentem Pattival meg Marekkal, megkínáltak pálinkával, még mindig nem bírom.

Szerdán költözünk a koliba, végül nagy fáradozás után sikerült egy helyre kerülnünk. Hogy kik lesznek a szobatársaim, azt még nem tudom, jelenleg a legnagyobb gondunk az az, hogy nincs hűtő, azt elvileg mindenki magának kell, hogy beszerezze. De hogy a hétszemélyes Toyotával hogy a picsába fogjuk fuvarozgatni a hűtőnket, ha nincs, az még a jövő zenéje (és mi a szöszből veszünk hűtőt???).

Holnap nagybevásárlást tartunk egyébként, jön Patti is... már várom. Már a beköltözést is várom. Mindent.

2014. augusztus 18., hétfő

Meglett a jogsim... szép kis történet. Csak kétszer kellett visszafordulni. Egyszer pénzért, egyszer a szemüvegemért. Szerintem a végén már le is szartam az egészet... de átmentem.

Elvileg csütörtökön megyünk fel Pestre... utána hétfőtől Balaton... kettesben. Most ez azért nem tud felvillanyozni, mert mindig kitűznek egy időpontot, hogy na most megyünk, és az utolsó pillanatban:"ja mégse jó bocsi". Szóval akkor fogom elhinni hogy megyünk, amikor Pestről elindulunk...

Elvileg holnap kiderül, felvettek-e a koliba... ha nem, akkor gáz van. Igazából örülhetünk, ha felvesznek, kurva sok a jelentkező.... ilyenekről meg, hogy egy koliba kerülünk, csak álmodozni szabad...

Szóval valószínűleg szeptembertől valamennyire elválnak útjaink, ami nem tudom eldönteni, hogy jó-e, vagy rossz. Néha már úgy érzem, hogy megbolondulok ebben a szituációban.

Emiatt a kurva macska miatt bevertem a könyököm.


2014. augusztus 10., vasárnap

Ez most nagyon összevissza lesz.

Kedden megyek vizsgázni vezetésből. Nem sok esélyt látok rá. Amúgy fáj a szemem, úsztam ma a Bodrogban, meg strandröpiztünk, és telement a szemem és a kontaktlencsém homokkal. És tegnapelőtt megnyertünk egy csocsóbajnokságot Balázzsal. Félrészegen.
Tegnap a férfiak betonoztak, én a ház falát festettem hátul, először alulról, aztán létráról a tetejét, aztán az eresztetőn ültem, és onnan a tetejét. Fura volt a tetőn mászkálni. Először tériszonyom volt nagyon, aztán már elvoltam. Csak ahogy mozogtam ülve, telement a seggem szálkával.
Egyébként fél 1-ig betonoztak. Éjjel. Aztán elmentünk lefeküdni, de már megint nem sikerült valamit megbeszélnünk, és megint kiakadtam, és elhúzódott az elalvásunk fél 5-ig. Aztán fél 1-ig aludtam, és mentünk a strandra. Ja, meg elintéztük a kollégiumi jelentkezést.

Vettem egy 30 színű zseléstoll készletet. Nem tudom, minek, de olyan szép... meg levágtam a frufrumat, mert idegesített. Ja, és van egy macskánk is, Whisky. Mármint Balázséknál. És bent van a házban, először odafosott mindenhova, de utána hozzászokott a környezethez. Már nem rágcsálja a lábujjainkat éjszaka. Meg a mikrofonkábelt.

Lett volna egy koncertünk tizenhatodikán, de Dani nyaral. Pedig már engem is bevettek a zenekarba, amikor elénekeltem nekik egy Never too late-t, meg egy Kryptonite-ot, jó, mondjuk az elég mélyen volt. Szóval tetszett. De egyébként Daninak csak azért tetszett, mert bejövök neki. Eddig háromszor mondta el, hogy ha melegem van, nyugodtan öltözzek át bikinibe... amikor beteg voltam, fel akart vinni Miskolcra a kórházba. Kicsit eltúlozza. Balázst meg idegesíti. Főleg, amikor Dani gyorsabb, és meggyújtja a cigimet, mielőtt Balázs megtehetné.
Ezek a férfiak idióták.

Már nagyon régóta nem voltam otthon... szerintem több, mint egy hete. Jóval több. És csak kedden mehetek, vizsga után... őrület. Utálom ezt az oktatót.

Valószínűleg megyünk nyaralni Balázzsal a Balatonra vagy a Tisza-tóra. Még nem tudom. Na de megyek pezsgőzni.

2014. július 30., szerda

ijaj

Mindig nyáron lesz olyan betegségem, ami eddig még nem volt, vagy ami rohadtul ciki, vagy rosszkor jön...

Úgy egy hete kezdett el fájni a hasam, de szüneteket tartott, és azt hittem, elmúlt, aztán tegnapelőtt visszajött, tegnap már alig bírtam mozdulni, úgy görcsöltem, haza is jöttem, nem boldogítottam Balázst az állapotommal, és ma is folytatódott... és már tökre beparáztam, hogy valami komoly, mert eddig még nem volt ilyen, hogy csak a hasam fájt, és semmi hasmenés, hányás... ráadásul nem múlt el.

Aztán rávettem magam, hogy elmenjek dokihoz, illetve Balázs vett rá, és hát... vírust kaptam vagy bacit vagy mi az istent. A lényeg, hogy piruláznom kell még 5 napig, de szerintem már jobban leszek holnapra. Most vettem be először gyógyszert, és már tudok ülni. :)

Egyébként szerencsétlen voltam, mert csak tv-t tudtam nézni, a laptopom ugyanis túlmelegedett az ágyon, de felülni meg nem volt erőm. :'D Kurva sok a reklám. És a comedy centralon már nem megy susi maci.
De néztem egy jó dokumentumfilmet a stonehenge-ről.

Balázs csinált nekem tegnap egy szerencsekarkötőt:) és pénteken meglátogat, ha jól leszek, megyek is vele vissza. :) nagyon remélem.

Anya vett nekem kekszet meg gyümit... mondtam neki, hogy ne vegyen zabkekszet, mert az drága, erre vett egy mégdrágább skót kekszet, ami rohadt finom...

Ja amúgy felvettek az eltére :DD

2014. július 24., csütörtök

a new hope

Az embereket a tragédiák tudják gyökeresen megváltoztatni. Meg talán a szerelem.
Változni akarok, csak sehogy sem tudom rávenni magam. Olvastam a piros könyvet, és megakadt a szemem ezen:
"Évszázadok óta mártírt csinálsz magadból. Voltál már szolga, házi cseléd, mosónő...nyilvánvaló, hogy szereted büntetni magad. A világ súlya is a te hibád, mert élvezed, hogy az áldozat szerepét játszhatod..."
Igazából valahol magamra ismertem benne. Nem akarok ilyen lenni. Nem akarok szenvedni. El akarom fogadni azt, ami van, és boldogan élni benne. Nem akarok mindig attól tartani, hogy valamit elrontok, hogy ez is, meg ez is, meg ez is az én hibám. Tiszta lelkiismerettel akarok állni a földön, két lábbal. És nem akarom, hogy visszazuhanjak újból. Nem akarok többé kárt tenni magamban.

De kurvanagy erőfeszítés kell egy ilyen változáshoz. Fogalmam sincs, hol kezdjem. Át kell rendezni hozzá az egész gondolkodásmódomat.

De amúgy már nagyon sokat változtam azóta, hogy összejöttünk Balázzsal... nehéz mindig, és előjönnek újabb hülyeségeim, de lassan leküzdöm őket.

Ott tartottam, hooogy még mindig nem tudom, hol kezdjem. De annyira szeretném.... és azt akarom, hogy sikerüljön.